1. Az elsőbe azok a mások általi hatások tartoznak, amik benned önbizalomhiányt alakítanak ki.PolVam

Nem nehéz kitalálni, mire gondolok. Életed első éveiben a téged körülvevő felnőttek, jellemzően a szüleid, állítólagos nevelés gyanánt ilyeneket mondanak neked:

Nagy reneszánszát élik a lelkünk egészségét óvó módszerek is. Örömteli változás, hogy elismerjük hozzánk tartozó, létező részünkként a lelkünket is. Érzékeny kincsünk, jó hát, ha vigyázunk rá. Mindenki más ponton veszi komolyan, ha kibillent az egyensúlyából, és mindenki más módon és ideig tolerálja. Milyen jelek esetén figyelj oda magadra? Mikor vedd komolyan, és mikor foglalkozz a jelekkel? Mikor kérj segítséget?

Tizenegynéhány éve még lelkesen vettem részt magam is kábítószer ellenes kampányokban! Persze ott sem a valami ellen volt a cél, hanem az, hogy megmutassuk, milyen klassz dolog egészségesen élni, testben és lélekben.

Ingyen betépni – ez a címe annak a könyvnek, ami egy sor alternatív megoldást kínál fel annak a hatásnak eléréséért, amire valójában az vágyik, aki drogozni kezd.

Ha már egészség, eszembe jut, hogy nagy ritkán előfordulok szűrővizsgálatokon. Elgondolkodtam ezen. Miközben jól érzem magam, az orvosok mégis elküldenek szűrővizsgálatra, nehogy baj legyen.

Ettől kész vagyok. Mert miről is szól ez? Félj, és majd mi megvédünk. Hosszú évek alatt kondicionáltak minket erre. Jobb félni, mint megijedni. Hát, szerintem sem félni, sem megijedni nem jó.

Nagyon változó, kinél mikor jön el az igény arra, hogy megismerje önmagát.

Tini korunkban mindannyian átesünk egy kérdésekkel teli kíváncsi időszakon. Itt indul el a puhatolózás. Ám ez még egy felszínes szint, itt nagy mélységekbe nem merészkedünk. Nincs is eszközünk hozzá.

Az igazi izgalmak később jöhetnek az önmagunk megismerésében.

Igen is vannak helyzetek, amikor vacakul alakulnak a dolgok.

Esős reggel, késésben vagy, rohanva indulsz otthonról a 9-kor kezdődő megbeszélésre, amin te fogsz előadni. Bevágod magad az autódba, ami persze pont nem indul el. Vérnyomásod az egekben. Morogsz vagy uram bocsá’, káromkodsz egy cifrát. Ettől kicsit jobb, de a helyzet nem oldódott meg.

Vajon ez az, amire felkeléskor vágytál?

Határozottan állítható, hogy nem vagy épp a topon.

Nem uralod a helyzetet.

Miért van ez?

Mi zaklat fel, mi billent ki? Miért reagálsz ilyen hevesen?

Mielőtt leszülettünk ide, a Föld nevű bolygóra, sok-sok szépet terveztünk magunknak. Pontosan tudtuk, hogy a Föld egy klassz játszótér, és az életünkbe varázsolhatunk mindent, ami egy jó játékhoz kell.

Aztán kitartó munkával mégis sokan elérik, hogy épp az ellenkezőjét tapasztalják meg: hogy az élet nehéz, hogy a balszerencse, a rossz sors természetes, és hogy csak a kiváltságosoknak jut sikeres élet.  Ha valami jó történik, azt szerencsének, jutalomnak tekintik.

Mindig meghajolok a siker előtt. Legyen az kicsi, a nagy nyilvánosság számára nem ismert siker, vagy pedig óriási, világraszóló.

Most épp egy világraszóló sikerből tanultam rengeteget. Hosszú Katinkától. Talán nem is a sikeréből. Inkább a lényéből, a saját fejlődésből, az általa bejárt útból. A sikere irányította rá a figyelmemet.

Szeretném átadni neked mindazt, amit tőle (a példája által) tanultam.