Mások – rólam

Meséljenek rólam, akik valamilyen programon már jártak nálam.

 

Én nagyon hálás vagyok, hogy rátaláltam erre a workshopra, legfőképp azért, mert világosan megkaptam azt az utat, ami eddig csak foltokban jelentkezett nálam.

Eddig is sejtettem, hogy ha megtalálom a belsőmmel való kapcsolatot, akkor az maga után vonzza minden téren a pozitív változást. Ebben a montázs elkészítése döbbentett rá, ott jött ki minden, amire igazából vágyom. Azt hittem az lesz a legnehezebb feladat, de hirtelen elém került minden kép.

A többiekhez képest, én némi előnnyel vettem részt a két napon, ami csak megerősített abban, hogy jó az irányom, csak intenzívebb munka szükséges hozzá.

Nagyon tetszettek a feladatok, legfőképp azért, mert nagyon sokat tanultam abból, amit a másik mond.

Most, hogy már több napot töltöttem el az új munkahelyemen, rájöttem, hogy annyira akarom az önbizalom erősítést és a munkahelyi környezet jobbá alakulását, hogy ezt már be is vonzottam. Csupa kedves, erős, magabiztos kollégám van, akik mellett csak fejlődhetek.

Mindeközben befutott egy olyan mellékállás lehetősége is, aminek keretében pedig a saját magamban vetett hitem erősödhet.

Én összegezve ezzel a workshoppal csak nyertem….és több lettem.

További sok sikert a munkádhoz és a céljaid eléréséhez

Judit  (Megtalálom a hivatásom workshop)

Rengeteget kaptam a tanfolyamtól. Elsősorban megerősítést abban, hogy az irány jó, amin elindultam. Még többet megtudtam arról, hogy miben vagyok jó. Ehhez remek gyakorlatok segítettek. Kellemes és vidám volt a hangulat. A csapatot nagyon jól kezelted, főleg ahogy kihoztad belőlünk a legjobbat. 🙂 Szerintem a végére mindenki azt érezte, hogy milyen csodálatos. A közös munka során nagyon sokat tanultam tőled, illetve a tanfolyami társaimtól. Tükröt mutattak nekem.

A tanfolyam előtt azt már tudtam, hogy a régi munkám (alkalmazott, napi 8-10 óra irodai munka) már nem szeretném, viszont az új még kicsit bizonytalan. Célom, hogy megtaláljam azt a munkát/hivatást amit szívvel-lélekkel csinálhatok, amivel értéket adhatok az embereknek. Ehhez vártam segítséget a tanfolyamtól.

Nagyon érdekesek voltak a gyakorlatok, némelyiknek egészen elképesztő hatása volt. (Például 1. gyakorlat) Ezeket hetente újra elvégzem, hogy jöjjenek új felismerések a hivatásommal kapcsolatban.

A nap során több felismerésem is volt.  1.Rájöttem, hogy el kell kezdenem táncolni. Már több helyet is felkutattam, hogy kipróbáljak különféle táncokat. Ez egy szuper kreatív önkifejezési forma.  2.Rájöttem, hogy jó úton haladok azzal kapcsolatban, hogy emberekkel is dolgozzak. 3.A ‘koránkelős’ példád nekem rengeteget segített. Az egyik dolog, amit eddig nagyon utáltam az a koránkelés volt. Nagy felismerés volt számomra hogy ez nem is olyan rossz dolog. Ezt akkor értettem meg, amikor meséltél a saját életedről, hogy mennyi minden belefér így a napba, ha picit erőt veszünk magunkon. Megértettem, amikor mesélted, hogy Te már 8 órakor szinte minden reggeli teendődön túl vagy (reggeli, jóga, kávé stb.), és feltöltődve vágsz neki a napnak. Köszönöm, hogy megosztottad velem. 🙂 4.Rájöttem arra is hogy mennyi mindenben vagyok jó.

Nagyon kellemes a személyiséged. Szuper, ahogy kezeled az embereket, ahogy kihozod belőlük a legjobbat, ahogy tereled őket ,hogy saját maguk jöjjenek rá milyen csodálatosak is valójában. 🙂 Ahogy türelemmel, megértéssel fordulsz feléjük. Nagyon jól kommunikálsz az emberekkel és jól tudsz csoporttal foglalkozni. Abból is sokat tanultam, ahogy vezetted a tanfolyamot. 🙂

Tímea (Megtalálom a hivatásom workshop)

 

Nyitottan mentem a workshopra, nem voltak nagyon elvárásaim, inkább kíváncsi voltam. Jó érzésekkel jöttem el onnan, inspirált voltam.

Itthon sok időt töltöttem el a kollázs elkészítésével, aminek végül sikerült olyan formát ölteni, hogy az tud támogató lenni és mindig jó érzés ránézni valamiért. És gyakran eszembe jut a dilis foglalkozás, “Dilibogyó” ami a könnyedség és felszabadultság érzését adja:-)

Több minden jut eszembe azzal kapcsolatban, ahogy vezetted a foglalkozást. Egyrészt az, hogy nagyon “ott voltál” abban, amit csináltál, hogy ez neked nagyon fontos és ezért nagyon lelkesítő is volt a jelenléted. Magabiztosság jut még eszembe.

A kreatív feladatok során éreztem, hogy tényleg közelebb jutok magamhoz és ahhoz, amit szeretnék, értek meglepetések is stb. Jó volt alkotni. És jó volt, hogy velünk dolgoztál, a kollázs készítésben pl:)

Ágnes (Megtalálom a hivatásom workshop)

 

Nagyon jó volt az a nap. Nagyon tetszett a hozzáállásod és az egész mentalitásod, sugárzik Rólad, hogy szereted, amit csinálsz, szeretsz adni, segíteni az embereknek.

Nem volt különösebb elvárás bennem, csak megláttam a lehetőséget és úgy gondoltam,  hogy ez most elindíthat bennem valamit. Pár dolog motoszkál bennem azóta. Eddig sose én irányítottam a munkavállalásomat, nem én kerestem a lehetőségeket, nem mentem utána, hanem sodródtam az eseményekkel és ez nekem nem túl jó.

A gyakorlatok tetszettek. nagyon örülök, hogy ott voltam és újra foglalkozni kezdtem a témával.

Gabriella (Megtalálom a hivatásom workshop)

 

A programtól gyakorlati módszereket és felismeréseket vártam, melyek közelebb visznek a hivatásom megtalálásához. Mindkettő teljesült, a módszereket illetően az elmélyülős, meditatív gyakorlatokat szeretném és fogom is használni e cél érdekében. Az egész nap során fontos téma volt az önismeret , ami nélkül bármilyen témában lehetünk sikertelenek és minden ide vezetődik vissza vagy innen indul ki.

A hozzáállásod, jelenléted mindenképpen pozitívan értékelem, hiszen egyben motiváló személyes  példákat állítottál elénk, nagy figyelemmel  és őszinte érdeklődéssel fordultál hozzám és jóleső, dicsérő szavakkal is illettél, ami megerősített engem abban, hogy tényleg segíteni szeretnél. Összességében jó volt a tapasztalatom a csoporttal  és a légkörrel is.

Ildikó (Megtalálom a hivatásom workshop)

 

A módszer nagyon hatásos, mert azzal, amivel nem akarok szembenézni, vagy nem szeretem magamban, arra mutat rá. Annak, aki ezeket a blokkokat fel akarja oldani, annak teljes mértékben ajánlom.

Te mit teszel hozzá a módszerhez? Nyugodt és kedves vezető vagy. Ha valaki elakad, segítesz megtalálni a valódi akaratát, az önszeretet és ezzel visszavezeted az önbecsülés és az önmegvalósítás felé. Hálás vagyok neked, hogy segítettél rátalálni a bennem lévő elakadásra és azt közösen feloldani.

Szertettel, hálával és köszönettel,

Zoli (Belső gyerek utazás)

 

…az állításon újból átéltem, hogy minden adott ahhoz, hogy tovább lépjek és változtassak és csak és kizárólag rajtam áll, élek-e a lehetőséggel. Ugyanakkor elképesztő felemelő érzés volt megtapasztani hogy valaki, valakik hisznek bennem!!!! És ezt még egyszer köszönöm.
A szüleim is hisznek bennem, csak ennyire jól nem tudják ezt kifejezni és ezért akarok állandóan bizonyítani, ezért van folyamatosan bennem kétség oda tartozok-e, vagy nem is ez a jó szó, hogy kétség, hanem valami húzóerő, hogy bebizonyítsam, azt is, hogy ‘jogom’ van oda tartozni, hozzájuk – érdemek alapján.
Tegnap azt értettem meg újból, hogy ehhez nem kell tennem semmit. Mert úgy vagyok jó, ahogy vagyok!
És ezzel az érzéssel mentem ma az állásinterjúra. És határozott nőként tudtam ma teljesíteni. Én 120% .. nem 200%-t beleraktam minden interjúra. Ha kevés, akkor elfogadom.”

Még egy gondolat.

Hogy egy valamiben nagyon is új volt a tegnapi nap. Hogy mint valószínűleg feltűnt – elég sokat tudok magamról beszélni. De tegnap a szerepemben sikerült teljesen átlényegülni és csak a másikra, a rezgéseire koncentrálni. Értetlenül álltam én is, miért jött a vidámság és nevetés. Egyáltalán nem voltam olyan passzban, csak annyi volt bennem hogy ellensúlyozzam az egómat, és abban az adott pillanatban kitöröljem magamat a fejemből. Állandóan adok. Dolgokat. De tegnap valami többet, mást is sikerült végre – sokkal igazibbat és bevallom a szerepem legalább akkora hatással volt rám (ha nem nagyobbal) mint a saját történetem.

Vasárnap megerősítést kaptam, hogy merre kell tovább mennem és hitet saját magamba. Vasárnap “beleszerettem újból magamba”. Nagyon erős az egóm, mert ezzel kompenzálom a saját magamban való kétségeimet, sokszor lenézek és alábecsülök embereket pusztán első benyomás és kinézet alapján. Értékes emberekkel találkoztam, akiknek a rezgésit képes voltam befogadni és ez nekem hatalmas lépés, mert nagyon nehezen tudok a saját gondolataimon kívül helyezkedni. Ma inkább érzem magam nőnek, mint vasárnap előtt – ez volt ugye az én sorsfeladatom, szitum, amit vittem magammal. Köszönöm. Kicsit hiányzik is az egész vasárnapi légkör, meghittség, őszinteség, arra való képesség, hogy ledobjam az álarcaim és megmutassam a gyengeségeim, a rossz oldalam is és ne játsszam a “szerepem”.

Ismétlem csak, a hitem kaptam vissza, és fantasztikus hogy hagytam másokra ráhangolódni magam, mert még most is hatása alatt vagyok a MÁSIK embertől átvett és kapott érzéseknek. Üzenetem: “Ne tudd, ne értsd, csak érezd.” – Hagyom az elmúlt napokban, hogy ne agyaljak csak érezzek bármi is jön.

Miben segített a közös munka? Megerősített, hogy mi az utam és hitemet adta vissza. A családállítást követően újból elhiszem hogy teljesítmény nélkül is úgy vagyok jó, ahogyan vagyok.

Kedves Mariann! Az arcodon tükröződik milyen tiszta a lelked. Akinek szép a lelke az annak az arcán is látszik. Nem körbeudvarolni akarlak, de a jelenséged melegséget áraszt és bizalmat kelt. Mozdulataid, ahogy jöttél velünk, igazi motorja volt a napnak. A szoba bármely pontján is voltunk, Te is odajöttél és ezzel igazi mentorrá váltál, ha elakadtunk még közelebb jöttél hozzánk. Sokkal hitelesebb számomra ez a “műfaj” mint ha pszichológushoz vagy pszichiáterhez mennék, aki csak ül a székében vagy receptet ír. Van egy mondásom:

Tudod mi a különbség a pszichiáter a pszichológus és a kineziológus között? Mert ugye mind a háromhoz volt szerencsém, jelenleg havonta 1x járok kineziológushoz és ez utóbbi “jött be leginkább” és áll legközelebb a vasárnapi családállításhoz.

A pszichiáter felállít egy tankönyvi diagnózist és terápiás + gyógyszeres kezelést alkalmaz. A pszichológus szintén valamilyen alapszituációra felállított mainstream megoldást választ. A kineziológus adott állapot szerinti helyzetet elemez veled együtt, de a megoldást az ő vezetésével saját magunknak kell kitalálni – s számomra ettől lesz ez igazán hiteles és működőképes. A Te jelenléted is ilyen volt. A megoldást vagy az ahhoz vezető útra történő rátalálást a segítségeddel saját gondolati mintáinkból és saját érzéseinkből fogalmaztuk meg, nem pedig egy orvosi szakkönyv megfelelő fejezetét lapoztuk fel. A zavaros gondolatainkban/érzéseinkben és ezek megfogalmazásában lévő nehézségeken lendítettél túl.

Anna (Családállítás)

Marianna, kezdek élni…
Kettő vers már megszületett a Bizalomra!…

Kezd rendebb lenni az életemben azzal, hogy elfogadok és felvállalok dolgokat, amik most (megint) szembejöttek és tudatosodtak, de a legnagyobb erő abban van, hogy eljöttem és mertem szembe nézni magammal és a kérdésekkel, amire eddig sehol sem kaptam “érthető” /emészthető/ választ. Bátorság kellett ahhoz, hogy eldöntsem, “na MOST végre” tényleg rászánom erre a lépésre magam és olyan jellegű segítséget kérjek, amit azelőtt még sosem. És amit kaptam a folyamattól és a döntés meghozatalától, az a belső erő, ami a birtokomban van és mindig is ott volt, csak épp nem figyeltem rá eléggé, most kezdi bontogatni a szárnyait. Ami pedig rendkívül fontos, ehhez egy olyan személy segítségét kaptam, aki nem “csak” tudással, hanem tapasztalattal is rendelkezik az életről, aki az egész alkalom alatt nagyon figyelmes, empatikus és támogató volt, s mindezek mellett határozott maradt és a kezében tartotta a lezajló folyamatokat. Szóval Marianna, élmény volt nálad csoportban lenni és köszönöm ezt az alkalmat meg a segítségedet! 🙂

Ildikó (Családállítás)

Nekem nagyon tetszettek a rejtett állítások, mert így még véletlenül sem akarunk szerepet játszani.

Voltam is és láttam is annak idején még 3 embernek az állítását, a tied messze a legjobb az összes közül. Nem vagyok elfogult.

Nagyon hálás vagyok a vasárnapért, minden téma az én témám is volt, az erőszak (micsoda oldásom volt, meg megbocsájtás), a nőiség, és a párkapcsolati téma is.

Mutatod nekem, hogy fel kell vállalni a feladatunk, és bele kell vágnom végre a dolgomba, úgy istenigazából.

A családállítás előtt valami, valaki le akart beszélni, vissza akart tartani, ezért le is késtem a buszt, és amikor hívtalak az volt bennem, hogy nem kell mennem. Te kedvesen mondtad, hogy a fél óra késés még belefér, és csak menjek. Így elindultam. A buszon kinyitottam kedvenc könyvemet, útravaló gondolatért. A következőt olvastam: “Csupán egyetlen éned van: a te éned. A szemben üllő csak illúzió, azért teremtetted, hogy általa tanítsd önmagad!” Jó kis útravaló volt aznapra 🙂 Egyébként is egy jó ideje már az a kérdés foglalkoztat: KI vagyok én? Az idei évben folyamatosan újradefiniálom magam, és folyamatosan úgy érzem kis idő után, hogy nem én vagyok. Olyan mintha nem élnék, keresem, mi is lenne jó, ismétlem a már lefutott köröket, anyagiakban, párkapcsolatban. Valahogy nem vagyok elememben, és nem találom merre-hogyan tovább. Hát így indultam, ezekkel a gondolatokkal.

Már rögtön az elején érezhető volt az összecsengés, Eszter bekötött bal csuklója-az enyém is fájt, csak nem volt időm bekötni. A nap során kiderült, hogy valóban tükör az élet, és illúzió a másik, hiszen mindenki az én témáimat hozta, vagyis nagyon jól mutatták mivel van dolgom. A nap során átélt tapasztalások nagyban segítettek kioldani több elakadt blokkomat is, különféle témákban. Ráláttam z okokra, a visszatartó erőkre, így át tudtam értékelni a hozzáállásomat az adott témákban, mint párkapcsolat, nőiség.
Azóta már tudom, hogy csak a pillanatban kell lennem, és történnek a dolgok. Erre nevelgetem magam.

Nagyon köszönöm ezt a napot, mindenkinek szívből ajánlom, hogy jusson el hozzád, hiszen egy nap alatt olyan dolgok történnek, a terápia hatására, amelyek által megváltozik az életünk. Nyilván a mi nyitottságunk, elfogadásunk, és változni, gyógyulni akarásunk nélkül nehéz lesz.

Ibolya (Családállítás)

2013 tavaszán részt vettem a Mariann vezetésével tartott Családállításon.

Hogy miért jelentkeztem? Nem tudom. Talán azért, mert valahol a lelkem mélyén éreztem, hogy nincs minden rendben velem. Én egy nyugodt alaptermészetű, határozott, pozitív beállítottságú boldog embernek éreztem és érzem magam. Az a kérdés viszont foglalkoztatott, hogy mi lehet az oka annak, hogy 16 évvel a válásunk után nem „keresem a párom”.

A családállításon számomra máig megmagyarázhatatlan események történtek, aminek kapcsán kiderült, hogy Lacival a volt férjemmel való kapcsolatomat csak ott, akkor tudtam rendezni, „lezárni”. Teljesen megváltozott bennem valami, amitől megnyugodott a lelkem. Korábban valahányszor szóba került bármilyen téma kapcsán a volt férjem, mindenkor dühöt, (nem haragot) éreztem, indulatos lettem. Úgy gondoltam, hogy régen lezártam már a kapcsolatot, és teljesen „túl vagyok rajta”, de kiderült, hogy ez nem így volt. Mariannak köszönhetően most már teljesen nyugodtan, higgadtan tudok beszélni Laciról. Sikerült felszínre hozni, feloldani (kisírni magamból) azt a lelkem mélyen lévő „görcsöt”, ami bizony ott volt, és tényleg nem volt minden rendben velem. Jelenleg jól érzem magam, párom még nincs, de keresem J, 2013 nyarán új lakásba költöztem (öt éve készültem eladni a régit….). Itt jegyzem meg, hogy a családállításon utalás történt arra is, hogy el „kell”, költözzek a régi közös otthonunkból, és ez is megtörtént.

Köszönöm Neked Mariann.

Éva (Családállítás)

A téma, amivel hozzád fordultam, az volt, hogy több vagyok annál, amit most csinálok ez az érzés volt bennem, és változtatni akarok. Tele voltam várakozással, kíváncsisággal, mikor kezdtük. A végén boldogság, hogy felismertem sok mindent magamban, és egy pici üresség, de a jó értelemben, hogy a tanult új dolgokkal meg tudjam tölteni.
Az akkori életemben a befásultság unalom, sablonos monoton élet volt jellemző. Nem tudtam mit kezdjek magammal, csak azt tudtam, hogy én ennél többnek érzem magam. Ha nem történik váltózás, akkor marad a kis unalmas életem és taposom tovább a mókuskereket. Ez olyan, mint egy jó fogalmazás. Rámutattál mi van most, ez volt a bevezetés. Megmutattad, hogyan ismerhetem fel a problémákat, és hogyan változtathatok rajtuk. Ez a tárgyalás. És végül a befejezés: összegezted, hogy ez csak a kezdete valaminek, ami valójában lehetek.

S még egy gondolat a házi feladatokat nagyon értékeltem. Saját magam kontrollálhatom, felismerem a gyengeségeim, ami bosszant, zavar, idegesít. A jelenlegi tudásomhoz mérten változtatok, kiigazítom magam. Ami nem megy olyan könnyen,  mert előbb az egómat kell megtanítani új mintákra.
A Te jelenléted inspiráló, bátorító, támogató volt minden alkalommal. És hát az a Mariannás nyugalom, türelem, figyelem, ami szerintem nálad ez mindig jelen van. Ami nehézség és még most is az a célok, meghatározása, nem vagyok biztos benne, hogy mindegyiket igazán akarom. összességében az egész új volt.

Belevágtam a tanulásba, és a régen elhanyagolt táncolásba, és ezek sikerélményt adnak. Sokkal jobban érzem magam, amióta vannak céljaim és teszek is értük.

Viktor (egyéni konzultáció)

Spirituális utam során ismertem meg Mariannát, amikor saját létem és feladatom tisztázása érdekében segítségért fordultam hozzá. Képzett terapeutaként a családállítás módszerével segített problémáim oldásában. Egy olyan embert ismerhettem meg személyében, aki empatikus képességével és a szívében rejlő nagy-nagy szeretettel segít a hozzá fordulóknak.

Emese (Családállítás)

Nekem nagyon tetszett, ahogy az alkalmak elején meghívtad az angyalokat, vagy megnyitottad a morfogenetikus mezőt. Számomra a bizalom már az első pillanatokban kialakult és ezt nagyon fontosnak tartom.

Az is tetszik, hogy a beszélgetések, a kérdés feltevése és a szituációk alatt teljes mértékben hallgatsz a megérzéseidre. Kellően hagyod a szituációban az eseményeket kialakulni, folyni, de ha szükséges, jó pillanatokban tudsz segíteni a szereplőknek.

Korábbi tapasztalataimhoz képest újszerű élmény volt számomra, hogy azt a személyt, aki állít, magát belehelyezed a szituáció végén a helyreállított rendbe, a harmóniába. Ugyan ezt még nem volt alkalmam saját magamon tapasztalni, de így biztosan más az egésznek a hatása. Maradandóbbnak, erőteljesebbnek gondolom. Visszagondolva arra, amikor Viktorból valami elemi erővel kitört a sírás.

A legfontosabb jelzők, amelyeket veled kapcsolatban kiemelnék a bizalom és a biztonság. Szerintem ezek azért fontos tulajdonságok, hogy az ember el is tudja fogadni az állításon, és egyáltalán azon a napon történteket. Ne kételkedjen később.

Talán még annyit tudnék elmondani, hogy ugye nekem nem volt új a Hellinger módszer, de a te vezetésed alatt egy-egy szituációt sokkal intenzívebbnek, lüktetőbbnek éreztem. Ha lehet ezt így mondani. A szerepbe helyezkedés könnyebben ment, mint az én korábbi eseteimben. És azt gondolom, hogy ez mindenképp függ a vezetőtől.

Mariann (Családállítás)

A Hellinger családállítás egy fantasztikus módszere annak, hogy “más” szemszögből rálássunk az életünkre. Több alkalommal is kipróbáltam ezt a csodálatos lehetőséget, Mariannál pl. kétszer is állítottam. Mindkét alkalommal egy adott “problémára” állítottunk, ami az akkori élethelyzetemben fontos megoldandó kérdés volt. Fantasztikus élmény egy családállítás, mivel olyan dolgok mozgatják és befolyásolják életünket, amiről enélkül a módszer nélkül nem szerzünk tudomást.

Az első állításom nagyon nagy változásokat hozott az életemben, mivel a téma, amivel dolgoztunk az volt, hogy “Menni vagy maradni” hogyan tegyem a dolgomat, ha hívást érzek a spirituális feladataimmal kapcsolatban és miért okoz ez feszültséget bennem a családom felé. Meg tudom-e oldani e kettőt együtt? Csodálatosan kirajzolódott az állítás során, hogy nehéz sorsok, a dédnagymamám németországi kitelepítése áll a hátterében a szétszakítottság érzésnek és a bűntudatnak. Szellemi szinteken a dédi nagyon nagy erővel a család összetartását segítette, mivel a szeretetlánc 1946-ban szétszakadt női ágon. Erre rálátni, megérteni, beépíteni csodálatos érzés volt. Nem beszélve arról az érzésről, hogy meghajolhattam a dédnagymamám előtt, megköszönve azt, hogy ezt a nehéz sorsot felvállalta.

Az állítás hatása is hamarosan érezhető volt…. Kevés idő telt el és már nem volt feszültség, önmarcangolás a családom felé amiatt, ha épp pár napra más helyszínre vitt az életem sodrása.

Varga Mariannál kétszer voltam Hellinger-féle családállításon. Kedves, bájos egyénisége “tündérlénye” és tudása, kifinomult ráérzéssel irányította végig az állítás napját. Türelemmel, figyelemmel vezette le az állításokat, ami sokszor késő estig is eltartott. Több embernél jártam már régebben állításon, de itt megtapasztalhattam a teljes tiszta szeretetet, elfogadást és azt a lelkületet, ami ehhez a munkához szükséges.

Zsuzsi (Családállítás)

Az, hogy a módszert és téged választottalak a kérdéseim megoldására, nem is meggyőző erődnek köszönhető, hanem egy ajánlásnak. S azt hiszem már ezzel is elmondtam valamit a Te stílusodról, a Te munkádról, ami pozitív. Hiszen ajánlani csak azt szokták, akivel elégedettek:) Mivel korábbról ismertelek, így a közös ismerősünk ajánlását örömmel fogadtam.

Számomra a közös munkában az egyik nagy érték az volt, ahogy végig az állítás során figyelemmel kísértél minden mozzanatot, lelki rezdülést, s ahogy erre építve vitted tovább gördülékenyen a folyamatot a kérdésre adható válasz kifejtéséig.

A másik nagyszerű megoldás mit adtál, az az állítás utáni időszak. Első állításom lévén, utána naponta hívtalak fel a bennem felmerülő, engem aludni nem engedő kérdésekkel. Azt azonban tudjuk, hogy ezt hagyni kell – kibeszélés nélkül beépülni- No, de azért valahogy csak aludni kéne!

Erre javasoltad, hogy írjam le nap, mint nap a felbukkanó kérdéseket. S ez nagyon jó ötlet volt.

Egy kép ugrik be nekem erről. A tavaszi földből kibújik az első zöld hajtás. Még nem tudom mi az, mi lesz belőle, pedig nagyon kíváncsi vagyok. Mégsem kezdem el huzigálni, hogy hátha hamarabb megnő és látom milyen lesz a levele virága, s a földből sem tépem ki hogy gyökeréből, hagymájából megállapítsam miben létét.

Mi teszek? Örülök, hogy ennyire már kibújt, és várok. Amikor eljön az ideje, felismerem.

Így van ez a családállítással is. Amiben segítettél: megtanulni várni, türelemmel várni. Azzal hogy leírtam kérdéseim, éreztem jó helyre kerül, majd megértem, ha kell.

Köszönöm.

Ági (Családállítás)

Első alkalommal mikor részt vettem családállításon, egy olyan dolgot tapasztaltam meg, amit eddig elképzelni se tudtam, az ember saját magát, lelkét láthatja kívülről. Ez egy olyan lehetőség, amivel másképp tekinthetünk magunkra, embertársainkra, s ebben Te maximálisan felkészülten figyelve minden apró változást hogy a megfelelő lépések előre vigyenek abba az irányba ami majd váltózást hoz. A jelenléted, az egész lényed nyugalmat, türelmet és kedvességet áraszt, s olyan békével töltöd be a teret, hogy az ember elfelejti, otthon hagyja minden gondját, nehézségét, és rád, és a családállításra koncentrál.

Egy példa: én ha egy társaságban vagyok, és 4-5 főnél már többen vannak, kényelmetlenül érzem magam. – azt hiszem erre is találtam magyarázatot, de ezt most nem fejtem ki. Na, persze ha még nem is ismerem őket, akkor az rátesz még egy lapáttal. Mivel Te nyugalmat és kedvességet árasztasz az emberek felé, szerintem mindenkire „ráadod” ezeket a tulajdonságokat, akik körülötted vannak. Voltunk már többen, is mint 5 fő és nem éreztem magam kellemetlenül vagy feszélyezve egyszer se.

Mindig jók a megérzéseim csak sajnos későn jövök rá, és nem mindig hallgatok rájuk. Az első családállításnál az az érzésem volt veled kapcsolatban, amit fentebb írtam, s ezt megerősítetted. A legutóbbi alkalom is pontosan ugyan az a Mariann voltál, aki először vezette a családállítást, nyugodt, türelmes, kedves, figyelmes. Szerintem egy ilyen személyhez örömmel fordul az ember, ha segítséget szeretne kérni a továbblépéshez.

Viktor (Családállítás)

Habár jó néhány évvel ezelőtt vettem részt Mariann Az érintés művészete elnevezésű,pároknak szóló programján, még fel tudom idézni,hiszen nagy hatással volt rám. Leginkább az első alkalom ahol nagyon egyszerű technikákat alkalmazva nagyon mély egymásra hangolódást érhettünk el, emelve társunk és saját magunk energiáit a szív szintjére.

Mariann figyelemmel és értő kezekkel vezette a csapatot.

Szilvi (Érintés művészete csoport)

Pár évvel ezelőtt meghatározó élményben volt részem egy Érintés Művészete foglalkozáson. Jelen sorokat nem elfogultságból, hanem a bennem elevenen élő élmények hatására osztom meg az olvasókkal. Az élmény sikeréhez hozzájárult a hely szelleme, meghittsége, a gyakorló párom spirituális hozzáállása és a programvezetők Mariann és PJ odafigyelő irányítása.

Az esemény megváltoztatta az életszemléletemet, mivel ez a pár óra alatt megtapasztaltam egy magasabb rendű kapcsolat hatékonyságát, és az önzetlen szeretet egy teljesen más formáját. Számomra az érzékszervek az eddig megszokott formákon túl kibővült a lélek és az értelem általi „érzékszervekkel”. A jól felépített program alatt megtapasztalhattam milyen sokszínű lehet az érintés és a test kapcsolata – ezzel kapcsolatban léphetünk olyan energiákkal, amik új kapukat nyitnak a személyi fejlődésünk során. Megtapasztalhattuk a szeretet energia (mint minden boldogság alapja) kiváltott felemelő állapotát. Megéléseim mai napig kísérnek, ha lelki támaszra van szükségem, mint egy gyógyír veszem elő féltve őrzött emlékeim sorából.

Kívánom, hogy sok hasonló élménnyel gazdagíthassátok Mariann által az életeteket, és az általa megélt élmények kísérjenek kézen fogva a boldogság újabb lehetőségei felé!

Namaste!

Jocó (Érintés művészete csoport)

A csoportfoglalkozásokon mindig jól éreztem magam. Mariannak sikerült oldott és őszinte légkört teremtenie, ahol mélyrehatóan beszélgettünk érzésekről, és az élet gondjairól, kérdéseiről. Ezek mindig sokat adtak, ma is örömmel emlékszem vissza azokra a délutánokra.

Dávid (kortárs képzés)