Önbizalom témakör bejegyzései

Mi a maximalizmus?

Sokat emlegetett kifejezés arra, ha túl jól szeretnéd csinálni a dolgokat.

Ismerős?

Nekem nagyon. Pár éve még jellemző volt rám, és mai napig tanulom, hogyan „gyógyuljak” ki belőle. Mert nem szolgál.

Honnan fakad? Mi készteti rá az embert?

Mindenki jó valamiben.

Bármennyire ez ellen hat az oktatási rendszer, és/vagy a családi háttér, ez olyan erővel él tebenned is, ahogyan a természet erői vannak jelen a világunkban.

Életed egyik legizgalmasabb kalandja felfedezni azt, amiben TE vagy jó, ami a TE erősséged.

Ha eddig még nem is gondolkodtál el ezeken, amikor az önismeret egy bizonyos szintjére érsz, óhatatlanul felmerülnek benned a következő kérdések:

Mi végre születtem a Földre? Mi a dolgom? Milyen jó tulajdonságaimat tudom kamatoztatni?

Ezek az alapjaidat érintő, fontos kérdések, nem tudod csak úgy félresöpörni őket. Nem hagynak nyugton, számos váratlan helyzetben bukkannak újra elő. Egész addig kopogtatnak az ajtódon, míg utána nem jársz a válaszoknak.

Ehhez nyújt neked segítséget Anna Southgate könyve. Egy olyan szótárt kapsz saját magadhoz, ami örök sorvezetőd és egyben emlékeztetőd lesz arról, milyen erőforrások rejlenek benned.

Amikor kimondom ezt a szót: tehetség, valami misztikus, csodadolog jut eszembe. Tehetségkutató műsorok, őstehetség kisgyerekek, média, hírnév.

Mi van a mérleg másik oldalán lévő többséggel? Akire nem, vagy alig jut figyelem sem idejekorán. sem később. Aki lehet, hogy úgy választ magának foglalkozást, hogy annak vajmi kevés köze van az álmaihoz, de még ahhoz is alig, amit szívesen csinálna.

Mire jó hát ez a tehetség mítosz? Hogyan profitálhat belőle egy egyszerű földi halandó?

Először is leplezzük le ezt a csillogó mítoszt. A tehetség szó nem csak azoké, akik rivaldafénybe kerülnek. Mindenki jó valamiben.

Ugye, milyen fura kérdés? Kérdezték már ezt tőled valaha? Pedig legalább olyan fontos, mint a tested egészsége. Ha jól vagy a bőrödben, ha tudod, ki vagy, és merre tartasz, és teszel is érte, akkor stabilan állsz a világban, nem fúj el minden kósza szél.

Mit jelent az, hogy van-e elég önbizalmad? Ha nincs, miért nincs? És hogyan lehet szert tenni rá, és megőrizni, építeni?

Ezeket járjuk ma körül. Égetően fontos. Életed minősége múlik rajta.

Akár munka, akár szabadidős tevékenység, csapatban tenni jó. Ám nem feltétlen igaz ez mindenkire.

Te melyik típusba tartozol? Aki maga szeret boldogulni, mindent egyedül talál ki, és a megvalósítást is egyedül viszi végbe? Vagy ahhoz, aki megosztja az ötletét, a tervezést és a sikert is másokkal? Mindkét tábor elleshet jó dolgokat a másiktól.

Aki önállóan tervez és cselekszik, tudja, rajta múlik a siker. Ezért jó, ha gondosan készít elő mindent. Aki csapatjátékos, az a megosztásban, közösen gondolkodásban, együtt örülésben jó. Megoszlanak a terhek és közös a siker is. Legeslegjobb, ha az önállóság és a csapatmunka együtt vannak jelen. Mindjárt mondom, miért és hogyan.

Milyen erő rejlik a csapatban, miért jó, ha nem egyedül akarsz mindent elintézni? Mit ad neked a közösség, miben rejlik az ereje?

Mekkora az a mennyiség tehetségből, amit már jegyeznek? Amire odafigyelnek mások. Amire te odafigyelsz.

Furcsa dolog ez. Ha gyerekkorodtól fogva támogatták volna szüleid a kezdeményezéseidet, az ötleteidet, akkor a válaszod az lenne, minden fajta tehetség számít.

Ám a világ körülötted nem erről szólt. Egy ötleted könnyen lett érdektelen, veszélyes, butaság. És mivel viszonyítási pont a szüleid voltak, ezért el is hitted, hogy így van. Egy idő után már nem hoztad elő az új ötletedet, hanem még kimondás előtt magadat beszélted le, és csendben elengedted.

Képzeld csak el, mennyi zseniális dolog lenne már az eredményeid között, ha érdeklődéssel, támogatással, bátorítással, segítséggel kibonthattad volna minden elképzelésedet?

Sosem az a kérdés, vannak-e problémák az életedben. A kérdés az, mennyi ideig hagyod, hogy azok problémák maradjanak.

Sokan mai napig félnek beismerni, hogy valami nem megy jól az életükben. Felkelnek, elmennek dolgozni, letelik a munkaidő, hazaérnek, ott is mennek a dolgok, ahogy mennek. „Másnak se jobb.” „Végül is csak elvagyok.” Jönnek a magyarázatok.

Ezt az írást akkor olvasd tovább, ha te érzed és tudod, hogy mehetnének jobban is a dolgok, és van bátorságod tenni azért, hogy jobb legyen.

A problémák néha valóban hatalmasaknak tűnnek. Néha azok is. Erről egy mondás jut eszembe. „Egy elefánt elfogyasztása apró falatokban történik.”

Minden úton a legnehezebb lépés az első. Legyen az építkezés, egy vállalkozás indítása, vagy egy magánéleti krízis megoldása.

Egy házaspár előadásán jártam minap. Házasságkötésük után nászútra indultak, ami 4 évesre sikerült. Képzelheted, mennyi kalandban volt részük. A rendkívül izgalmas előadás után volt lehetőség kérdezni tőlük. Az egyik kérdés így hangzott. „Mi volt a legnehezebb az út során?” Szinte gondolkodniuk sem kellett a válaszért.

Kitalálod?

Elindulni.

Ismerős? Nem csoda. Nem ritka emberi hezitálás ez.

Az előadás több szempontból annyira tanulságos volt, hogy elhatároztam, megosztom veled is.

Mindenki ismer jó előadókat. Nem kell messzire mennünk, hogy jó példát találjunk rá saját ismerősi körünkben is. Itt van mindjárt gyerekkorunk nagy mesélői, nagymamánk vagy nagypapánk. Te is emlékszel erre? Én nagyon. Apai nagymamám remekül csinálta. Mesekönyv sem kellett neki hozzá. Imádtuk hallgatni, hárman gyerekek csüngtünk a szavain.

Mi volt a titka?

Mit tudunk megtanulni belőle?

Miért érdemes jó előadóvá – vagyis jó mesélővé – válnunk?

Nem csak akkor érdemes jó előadóvá válnunk, ha ez a szakmánk. Számtalan helyzetben jön jól mindaz a készség, amivel egy jó előadó rendelkezik.

1. Az elsőbe azok a mások általi hatások tartoznak, amik benned önbizalomhiányt alakítanak ki.PolVam

Nem nehéz kitalálni, mire gondolok. Életed első éveiben a téged körülvevő felnőttek, jellemzően a szüleid, állítólagos nevelés gyanánt ilyeneket mondanak neked: